|
|
Post by Terberius on Nov 6, 2017 13:49:05 GMT
Kisgyerekként az ember sokkal nyitottabb az asztrális világra, ugyanis ekkor még nincs belenevelve a behatárolt, dogmatikus materialista világnézet, amit később az iskolarendszerben és a nevelés által sajátít el. Nem kőbe vésett, hogy mi "valódi", s mi nem.
Ezen oknál fogva nagyon sokan emlékszünk még olyan jelenségekre kiskorunkból, amikre nincs igazán kézzel fogható magyarázat és szokás ráhagyni utólag, hogy "a gyerekeknek nagy a képzelőereje".
Ezt a szekciót azért nyitottam, hogy az ilyeneket megoszthassuk egymással és esetlegesen még választ is találhassunk rájuk.
Nekem egy kifejezetten visszatérő jelenség volt, hogy amikor egyedül voltam, senki sem volt otthon, elmerültem a játékaim világában és ez utólag vissznézve ugye egy meditatív állapotot eredményezett, és ilyenkor sokszor tapasztaltam, hogy valaki szól hozzám, egészen tisztán, mintha a fizikai füleimmel hallanám. Körülnéztem ilyenkor, de nem találtam a hang forrását.
Ennél is látványosabb, amit egy hozzátartozóm tapasztalt kisgyerekként. Ő is sokat játszott egyedül, és ilyenkor egy visszatérő jelenség volt számára, hogy valaki kifejezett utasításokat adott neki, folyamatosan beszélt hozzá. Egy másik jelenség, amit tapasztalt, az a repülés érzése ébren, nyitott szemmel, ugyanezen alkalmakkor.
Az ilyesmiket én régen mindig betudtam a közhelyes magyarázatnak, de ezt már egyre jobban kétségbe vonom, ahogy új spirituális élményeket szerzek.
Gondolkodni fogok még, hogy milyen hasonló élményeim voltak és arra kérlek titeket is, hogyha van ilyenetek, próbáljátok felidézni és megosztani velünk itt ebben a szekcióban!
|
|
|
|
Post by TheJames on Nov 25, 2017 18:24:54 GMT
Nekem nem csak gyerekkori, de mai napig csomószor történt, hogy sokat foglalkoztam valamivel és ez a dolog később megjelent az életemben! Ilyen volt veletek? Szerintetek ez jövőbe látás lehet? Vagy ez olyan vonzás, mint a Titokban?
|
|
|
|
Post by Terberius on Nov 26, 2017 21:28:22 GMT
Nekem nem csak gyerekkori, de mai napig csomószor történt, hogy sokat foglalkoztam valamivel és ez a dolog később megjelent az életemben! Ilyen volt veletek? Szerintetek ez jövőbe látás lehet? Vagy ez olyan vonzás, mint a Titokban? Igen volt, ennek van sok különböző formája is. A szinkronicitás folyamatoson történő jelenség körülöttünk, csak akkor vesszük jobban észre, amikor jobban nyitottak vagyunk rá. Nekem mindig akkor a legkiemelkedőbb, amikor egy-egy entitással tartom a kapcsolatot és gyakorta ilyen formában terelgetik az utamat, adnak választ a kérdéseimre. De a "jövőbe látás" is egy többször előforduló jelenség életemben, érdekes módon attól függetlenül, mennyire foglalkozok éppen hasonló témákkal éppen, inkább olyan alkalmakkor esik meg, amikor valami fontos, sorsfordító esemény következik be ezután nem sokkal. Szóval hogy röviden válaszoljak a kérdésedre, lényegében mindegyik belejátszik abba, amit te észleltél. Legtöbb estben hasonló alapon működik, de különböző okokból eredhet. |
|
|
|
Post by TheJames on Nov 27, 2017 15:04:32 GMT
Nekem nem csak gyerekkori, de mai napig csomószor történt, hogy sokat foglalkoztam valamivel és ez a dolog később megjelent az életemben! Ilyen volt veletek? Szerintetek ez jövőbe látás lehet? Vagy ez olyan vonzás, mint a Titokban? Igen volt, ennek van sok különböző formája is. A szinkronicitás folyamatoson történő jelenség körülöttünk, csak akkor vesszük jobban észre, amikor jobban nyitottak vagyunk rá. Nekem ez a legkiemelkedőbb eddig akkor volt életemben, amikor elvégeztem két agykontroll tanfolyamot és nagyon belemerültem a vonzás törvényébe, amire te is utaltál. Más kiemelkedőbb alkalmak, amikor egy-egy entitással tartom a kapcsolatot és gyakorta ilyen formában terelgetik az utamat, adnak választ a kérdéseimre. De a "jövőbe látás" is egy többször előforduló jelenség életemben, érdekes módon attól függetlenül, mennyire foglalkozok éppen hasonló témákkal éppen, inkább olyan alkalmakkor esik meg, amikor valami fontos, sorsfordító esemény következik be ezután nem sokkal. Szóval hogy röviden válaszoljak a kérdésedre, lényegében mindegyik belejátszik abba, amit te észleltél. Legtöbb estben hasonló alapon működik, de különböző okokból eredhet. Akkor hogy tudom ezeket megkülönböztetni, hogy melyik jövőbe látás és melyik vonzás? A jövőbelátásnál kvázi érzem, hogy az egy fontos dolog és utólag is átlátom? |
|
|
|
Post by Narshada on Feb 21, 2018 21:54:01 GMT
Én ahogy Terberius szavaiból értelmeztem, ezt a kettőt nem lehet teljesen elválasztani, de a jövőbe látás talán inkább abban más, hogy ugyanolyan hatásfokkal megtörténhet akkor is, amikor nem foglalkozol sokat a spiritualitásoddal. Jól értem?
|
|
|
|
Post by Terberius on Feb 22, 2018 13:27:42 GMT
Igen, lényegében egy hasonló mechanizmus, de más forrásból jöhet és más funkciót tölthet be. A vonzást, mint metafizikai törvényt, inkább egy adott esemény bekövetkeztére használják, tehát kvázi a jövő befolyásolására, a jövőbe látás ezzel szemben egy passzívabb tevékenység, nem befolyásolásra, hanem információszerzésre irányul.
|
|
|
|
Post by TheJames on Feb 23, 2018 12:11:53 GMT
Hmmm, szóval ugyanonnan táplálkozik, de más a funkciója. Azt hiszem értem.  |
|
|
|
Post by Terberius on Nov 28, 2019 20:47:07 GMT
Feleleveníteném ezt a témát, hátha van az újabb fórumtagok között olyan, akinek volt valami ilyesmi tapasztalata gyerekként.
|
|
|
|
Post by Terberius on Nov 29, 2019 20:58:37 GMT
Köszönjük Faraway, hogy ezt megosztottad velünk! Nagyon érdekes módon a történetedet olvasva valami felsejlett bennem, amiről pontosan nem tudom, hogy mi, de egy megfoghatatlan nosztalgia érzés. Valami olyasmi rémlik, hogy gyerekkoromban voltak olyan visszatérő álmaim, amiben ugyanazok a szereplők voltak (akik a fizikai világban nem léteznek). Ezen mindenképp fogok meditálni kicsit, hátha több részlet eszembe jut.
Egyébként szerintem érdemes lenne majd megpróbálnod asztrális kivetüléssel megkeresni ezt a helyet.
|
|
|
|
Post by Terberius on Nov 29, 2019 22:46:47 GMT
Ezt jól látod, meg kell találni egy érdekes középutat abban, hogy egyszerre legyen meg benned a vágy az asztrális kivetülésre, de ugyanakkor minden görcsösség és türelmetlenség nélkül, illetve eredmény orientáltság nélkül gyakorolni.
Amit fentebb leírtál, az eléggé théta állapotnak hangzik.
|
|
|
|
Post by Terberius on Nov 29, 2019 23:01:12 GMT
A lényeg, hogy engedd el az elvárásokat és az "egódat igazoló nagy spirituális élményt" (valamennyien így vagyunk ezzel, amikor tanuljuk az asztrális kivetülést), és élvezd a folyamatot, éld bele magad a gyakorlatokba és találd meg bennük az élvezeti értéket, eredmény ide vagy oda.
|
|
|
|
Post by Terberius on Dec 5, 2019 10:35:08 GMT
Épp telekinézis gyakorlása után jutott eszembe teljesen véletlen, hogy gyerekként papírlappal próbáltam ki, mert televízióban láttam valami sorozatot, amiben tárgyakat mozgattak gondolattal. Közel helyeztem az ujjam és éreztem az ujjamban, mintha hozzáérne, illetve a tárgy is távolodott elfele, mielőtt hozzáértem volna. Önmagában ez persze még nem egy magas szint, de mindenképp egyfajta tapasztalat a körülvevő energiával kapcsolatban. Az, hogy minimálisan mozgott, már önmagában "magas szint", hiszen a telekinézisben a legnehezebb az első nagy akadályt átlépni, azaz elfogadni a dolog valóságát. Jól értem, hogy akkor most is gyakorlod a telekinézist? |
|
|
|
Post by Terberius on Dec 8, 2019 11:41:51 GMT
A "fejben dől el" dolgot én is megtapasztaltam a gyakorlás során. Viszont az én esetemben inkább olyan értelemben történt ez a felismerés, hogy a csakrás megközelítés mellett beleépítettem a gyakorlatba a klasszikus alapvető mágia modellemet, ugyanazt a mentális állapotot, mintha egy mágiát végeznék normál esetben.
|
|
|
|
Post by Terberius on Feb 12, 2021 8:41:42 GMT
Sziasztok! Szavitri vagyok, új tag. A lányom történetét szeretném veletek megosztani, aminek én is szemtanúja / részese voltam. 8 éves volt, amikor átjött hozzám az egyik éjszaka, mert lázas volt és ilyenkor nem szeretett egyedül aludni. Az együtt alvás után reggelre általában lement a láza. Már csak én voltam ébren, éppen készülődtem, hogy lekapcsoljam a villanyokat a lakásban, amikor a folyosó felé fordulva megpillantottam egy kb. 2,5 méteres fekete ködszerű alakot. Emberformája volt: kezek, lábak, de arctalan volt és a mozgása is lassú, nagyon légies volt. Teljesen ledermedtem, de ijesztőbb volt az, hogy a következő pillanatban a lányom felült az ágyban és a mutatóujját a szája elé tette. Odaugrottam hozzá, hogy minden rendben van-e, de csak azt hajtogatta, hogy maradjak csendben, mert az, aki megtámadta az álmában, most a lakásban van...Félálomban volt és csak ezt ismételgette. Elkezdtem imádkozni és lehetett érezni, ahogy tisztul a tér. Egy idő után a lányom elaludt és én is egyre biztosabban tudtam, hogy bármi is volt az, elment... Később láttam egy filmet: Mara. Ott is hasonló élmények vannak: a alvás és az ébrenlét között megnyílhat egy átjáró, amin entitások tudnak belépni a mi világunkba... Egyszerre izgalmas és talán rémisztő is...Sok-sok bepillantás van még, amiről írhatnék, de most érdekel, hogy ki mit gondol erről. Köszönöm és örülök, hogy itt lehetek! Szavitri Üdvözöllek a fórumon, Szavitri! Köszönjük, hogy megosztottad velünk ezt a történetet! A több ember által egyszerre megtapasztalt spirituális élmények mindig nagy horderejűek, mert ilyenkor azonnali bizonyítéka van számunkra a dolog valóságának. Az így feltűnő entitások, főleg ha rosszindulatúak, általában alsó szinten mozognak. Hogy valóban rosszindulatú volt-e, az azon is múlik, hogy például te magad mit éreztél miközben tapasztaltad. Egyszerűen maga a jelenség volt az ijesztő vagy ezen túl is érzékeltél valami belső félelmet, negativitást, amit az entitás jelenléte kiváltott belőled? |
|
