Post by Terberius on Nov 15, 2019 20:12:15 GMT
Csak egyet tudok érteni a leírtakkal, Faraway.
A JoS-t illetően ott tetten érhető a probléma, ahol a LaVey-i sátánizmusnál is. A LaVey-i sátánizmus magára kiáltja ki az "igaz sátánizmus" kifejezést és kisajátítják a fogalmat, ugyanígy a JoS magára kiáltja ki a "spirituális sátánizmus" kifejezést és kisajátítják a fogalmat.
Lényegében csak téged tudlak ismételni, a LaVey-i sátánizmusnak van egy etikai elképzelése a világról, ami többé-kevésbé elég racionális és humanista, mentesen minden mérgező álszenteskedéstől. Ez például egy hasznos dolog náluk. Ezzel együtt, a legtöbb laveyi sátánista nem tud semmit a mágiáról és/vagy nem is érdekli, nem beszélve arról, hogy Sátán számukra csak szimbolikus. Bár a lázadás természetében valóban megtestesül Sátán egyik fontos aspektusa, azért mégsem méltó, hogy a sátánizmus képviselőinek tekintik magukat.
A JoS rengeteg hasznos technikát, módszert, meditáció, csakra fejlesztést összegyűjtött és pozitív képet alkot Sátánról és a Démonokról. Ez pedig náluk a hasznos oldal. A mérgező oldala a dolognak a közösség irányvonala, a töménytelen, extremitásokba nyúló politizálás, paranoid viselkedés, szektás gondolkodás és ezzel együtt lejáratják azt, amiről valóban szólnia kéne a Spirituális Sátánizmusnak.
Egy spirituális sátánista számomra egy olyan egyén, aki nem áll be birka módjára szektásodni, önálló és képes a maga útját járni, Sátánt elismeri létező istennek és ismeri a valódi természetét, valamint spirituálisan fejleszti magát, vagyis elmerül alaposan az okkultban (ami már alapból azt eredményezi, hogy egy idő után az ember elkezdi a saját útját járni, amerre vezetik az érzései és az entitások, akikkel dolgozik).
Egyébiránt a sátánizmus nem ellen-kereszténység. Itt téved nagyot például a JoS is, ahogy felépítenek egy ugyanolyan mentalitású rendszert, mint amit megvetnek.
Az angyalok a démonok ellen, menny és pokol stb. mind dualista, beszűkült elképzelések, amit alapvetően megvet Sátán, hiszen ez a polaritás csupán illúzió, Sátán pedig a valódi tudást és a világmindenség valódi természetét tanítja. Akárkinek az oldalát választja az ember, ez a dualizmus egy ábrahámita elképzelés.
Én személy szerint egyszerre dolgozok angyalokkal és démonokkal is, mivel Sátán egy kozmikus isten, nem csak "az egyik oldal vezetője", így nem sértő számára, sőt, mint elmagyarázta, ez az egész spirituális háborús felállás és ellentét csupán egy emberi elképzelés, amit a szellemvilágra vetít ki, de nem tükrözi nyomában sem annak valódi természetét.
A JoS-t illetően ott tetten érhető a probléma, ahol a LaVey-i sátánizmusnál is. A LaVey-i sátánizmus magára kiáltja ki az "igaz sátánizmus" kifejezést és kisajátítják a fogalmat, ugyanígy a JoS magára kiáltja ki a "spirituális sátánizmus" kifejezést és kisajátítják a fogalmat.
Lényegében csak téged tudlak ismételni, a LaVey-i sátánizmusnak van egy etikai elképzelése a világról, ami többé-kevésbé elég racionális és humanista, mentesen minden mérgező álszenteskedéstől. Ez például egy hasznos dolog náluk. Ezzel együtt, a legtöbb laveyi sátánista nem tud semmit a mágiáról és/vagy nem is érdekli, nem beszélve arról, hogy Sátán számukra csak szimbolikus. Bár a lázadás természetében valóban megtestesül Sátán egyik fontos aspektusa, azért mégsem méltó, hogy a sátánizmus képviselőinek tekintik magukat.
A JoS rengeteg hasznos technikát, módszert, meditáció, csakra fejlesztést összegyűjtött és pozitív képet alkot Sátánról és a Démonokról. Ez pedig náluk a hasznos oldal. A mérgező oldala a dolognak a közösség irányvonala, a töménytelen, extremitásokba nyúló politizálás, paranoid viselkedés, szektás gondolkodás és ezzel együtt lejáratják azt, amiről valóban szólnia kéne a Spirituális Sátánizmusnak.
Egy spirituális sátánista számomra egy olyan egyén, aki nem áll be birka módjára szektásodni, önálló és képes a maga útját járni, Sátánt elismeri létező istennek és ismeri a valódi természetét, valamint spirituálisan fejleszti magát, vagyis elmerül alaposan az okkultban (ami már alapból azt eredményezi, hogy egy idő után az ember elkezdi a saját útját járni, amerre vezetik az érzései és az entitások, akikkel dolgozik).
Egyébiránt a sátánizmus nem ellen-kereszténység. Itt téved nagyot például a JoS is, ahogy felépítenek egy ugyanolyan mentalitású rendszert, mint amit megvetnek.
Az angyalok a démonok ellen, menny és pokol stb. mind dualista, beszűkült elképzelések, amit alapvetően megvet Sátán, hiszen ez a polaritás csupán illúzió, Sátán pedig a valódi tudást és a világmindenség valódi természetét tanítja. Akárkinek az oldalát választja az ember, ez a dualizmus egy ábrahámita elképzelés.
Én személy szerint egyszerre dolgozok angyalokkal és démonokkal is, mivel Sátán egy kozmikus isten, nem csak "az egyik oldal vezetője", így nem sértő számára, sőt, mint elmagyarázta, ez az egész spirituális háborús felállás és ellentét csupán egy emberi elképzelés, amit a szellemvilágra vetít ki, de nem tükrözi nyomában sem annak valódi természetét.